Kedves Olvasóm!

Zavarban vagyok! Nem szoktam, de most abban vagyok. Mert egyrészről egy korrekten megszervezett alkalmon vehettünk részt mi hitoktatók. Millió szék bekészítve, kihangosítás beélesítve, előadói asztal megterítve (kisvirág!), szülők megszólítva - minden! Full extra szolgáltatás a fullos vadi új iskolában. Másrészről ez egy olyan alkalom volt, ahova minden szülőt hívtak, az egyházak bemutatkozhattak, csak éppen nem jött el senki, csak a legeltántoríthatatlanabbak. A lényeg, hogy volt köztük evangélikus is!!! Beszéltünk a szülőkhöz (mind a négyhez!) néhány percet és utána jött az ismerkedés. A megjelent családnak nagyon örültünk, tudván, hogy a hóhelyzet is eltántoríthatta volna őket, de nem. Isten hozta őket a gyülekezetben!

Az egész 20 perc volt. A megjelent szülők tudták hova jöttek, milyen jogaik és lehetőségeik vannak, újat alig mondtunk nekik. A megbeszélés után az igazgatói irodában leültünk egy kicsit...

Át szerettem volna adni a plakátot, hogy tegyék ki, de mivel csak nekünk volt, azért azt a választ kaptam, hogy míg a többieké nincs itt, addig velük szemben nem lenne tisztességes ez a lépés! Csak pislogtam, de nem válaszoltam, mert szeretnénk a jó kapcsolatot ápolni, de az biztos, hogy ez valami nagyon félreértelmezett, furcsa elképzelés arról, mi a korrekt? Ugyanis ez nem verseny. De így most azzá lenne? Én nem akarok senkivel sem versenyezni! Már az ökumenikus imahéten egyértelműen lerendeztük ezt egymás között, sőt imádkoztunk is a szép és méltó rendért! Akkor januárban!

Szóval megtörtént egy újabb alkalom, ahol nem volt mód beszámolni a szülőknek arról, hogy miről is szól ez az egész, hogy magunk bátorítsuk őket kihasználni a lehetőségeiket és együtt örvendezni afelett, hogy a hittan méltó helyére került. Kár...